Skip to main content

Révész Sándor emailje − 1

Vissza a főcikkhez →

Kedves Péter!

Ez az ember már több mint tíz éve meghalt. Ahhoz, hogy bárki, bármilyen lépést tegyen jó lelkiismerettel vele kapcsolatban, bele kellene ásnia magát az ügybe. A vele kapcsolatos írások egy része azt állítja, hogy náciellenes beállítottságú ember volt, nyilasellenes akciókban is részt vett, mindent elkövetett, hogy a gettó környékéről elkerüljön, semmi köze nem volt a kegyetlenkedésekhez, csak a helyszín biztosításában vett részt. Fogalmam sincs, hogy ez a verzió milyen távolságra van az igazságtól, milyen távolságra van a másik, az egyik mögött ott áll a bíróság, a másik mögött a Braham, jó lelkiismerettel tényleg csak két dolgot tehet az ember, belemászik az ügybe, vagy nem foglalkozik vele. Üdv, Sándor

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon