From: Révész Sándor
Sent: Friday, February 15, 2008 9:45 AM
Kedves Péter!
Hosszú évek óta nem is fizetek tagdíjat, fogalmam sincs, hogy nyilvántartanak-e még, de ha minden egyéb vonatkozásban leszarom a MUOSZ-t, akkor pünkt ezzel jelentkezzek? Pünkt tizenegy évvel azután, hogy a pasast fölvették örökös tagnak? Amikor nem is lehet tudni, pláne bizonyítani, hogy mit tett és mit nem? Üdv, Sándor
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 47 hét
10 év 21 hét
10 év 24 hét
10 év 24 hét
10 év 26 hét
10 év 26 hét
10 év 26 hét
10 év 28 hét
10 év 29 hét
10 év 29 hét