Az RTL Klub 2000-ben minden előzmény nélkül beleírt egy roma szálat a népszerű Barátok közt című sorozatba. Míg korábban a magyar média vezető szerkesztői, de a producerek és reklámszakemberek körében is általános volt a vélemény, hogy a széles körű előítéletek miatt a nézettség szempontjából kockázatos volna egy szórakoztató műsorban roma karaktert szerepeltetni (vö. Bernáth–Messing 1998), a sorozat producere éppen a téma megosztó jellege miatt tette ezt meg. A sorozat közkedvelt ügyvédnőjéről, Nóráról kiderül, hogy édesapja cigány, ami a környezetében erőteljesen dinamizálja az előítéleteket. A roma szál megjelenésével párhuzamosan megtörtént telefonos közvélemény-kutatás (lásd Bernáth–Messing 2001) aztán cáfolta a félelmeket: a válaszadók többségét nem zavarná, ha roma karakter vagy roma színész szerepelne a sorozatban.

A producer Kalamár Tamás és Varga Izabella, a roma karaktert játszó színésznő így nyilatkoztak akkor erről:2

Pr[oducer]: – Egy ideális szituációban kit érdekel az, hogy kinek milyen a származása, ki meleg, ki nem meleg, ki roma, ki nem roma. Ebben a társadalomban kétségkívül vannak tabuk, de mi, ha merítünk is a valós társadalomból, egy fikciót állítunk fel, amiben dramaturgiai szabályok kell érvényesüljenek. Nyilván azért kellett ezt az ellentétet összehozni, hogy egy konfliktus alakuljon ki. Kész volt a koncepció, mielőtt még én részt vettem volna ebben a műsorban, csak a tabukat kellett keresni. Mikor elkezdtem, a Magyar Narancsban megjelent egy cikk: (…) „cigány-zsidó-buzik” vagy valami ilyesmi. Arról szólt, hogy ezek a magyar társadalom tabui. Hát ha ezek a tabuk, akkor részei a társadalomnak, vagyis bele fogjuk hozni a sorozatba. Ez egy drámasorozat, dráma nincs konfliktusok nélkül. A nézők el fogják fogadni, hogy a Nóra származása cigány, de nem ez az alapvető, hanem hogy milyen karakter. Én szeretnék 2 millió nézőt. Ha mi ezt sulykolnánk, mindenki átkapcsolna a Rosalindára, mert aki azt nézi, az is valamilyen struccpolitikát folytat, mert nemhogy a mi valóságunkkal nem mer szembenézni, de az igazival sem. Ha nem szórakoztatnánk, és nem adnánk egy érdekes történetet neki.... Hogy az aztán véletlenül egy pozitív képet alkot, vagy negatív képet alkot-e emberekről, az vele jár. Nyilván megpróbálunk egyensúlyt teremteni.

(…)

– Úgy tudjuk, hogy sok roma tiltakozott az ominózus részek után, olyasmit mondva, hogy egész nap ebben élek, és este, mikor szórakozni akarok, akkor is ez jön a tévéből.

– Pr: Amikor én kaptam azokat a bizonyos írásokat az első adás után, megfordult a fejemben, hogy jó-e, amit csinálunk. Vagy esetleg kár volt belemenni ebbe a témakörbe, ha ekkora fölzúdulást okoz a mi szórakoztató műsorunk.

– N [órát játszó színész]: Az összes fölzúdulást leszámítva – nem volt kár belenyúlni. Én rengeteg e-mailt kaptam ez után a bizonyos két rész után, hogy én cigány vagyok-e vagy sem. És azt gondolom, hogy ha több gyerekben – és legalább ötven ilyen tartalmú levelet kaptam – azt kiváltottuk, hogy ugyanúgy szeret, mint tegnapelőtt vagy mint a múlt héten, akkor ennek volt egy jó hatása. A sugallata, azt hiszem, remekül bejött azok számára, akik még tiszták: a gyerekek számára. […] Mindig ez a tanulsága minden történetünknek, hogy ezek is mi vagyunk. Aki minket néz, szoktatva volt arra, hogy nem mindenkit kell folyamatosan szeretni. Szoktatva volt arra, hogy furcsa dolgok fognak történni, amik hozzátartoznak az élethez.