Skip to main content

A kulturális fórumról

[Kis János]: Beszélő-beszélgetés Paul Thibaud-val,

az Esprit c. párizsi folyóirat főszerkesztőjével


– a budapesti Kulturális Fórumról


– a „helsinki folyamatról”



– az emberi jogi politika lehetőségeiről

Ön a francia küldöttség tagjaként részt vett a Kulturális Fórumon. Milyen várakozásokkal jött Budapestre?

Mindenekelőtt azt reméltem, hogy bepillantást nyerek a „helsinki folyamat” működési mechanizmusaiba. Helsinkinek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok. Már sokszor leírtam, hogy a Helsinki zárónyilatkozattal a Szovjetunió – hivatalos orosz szóhasználattal élve – jelentős ideológiai engedményt tett.





Haraszti Miklós: A Helsinki Giccs

Véget ért a Kulturális Fórum


Történt-e valami?


Közös állásfoglalás nélkül ért véget a fórum, látszólag semmi sem történt tehát, ami ne volna nyom nélkül eltakarítható a zárás után.

Ha szállodában nem is, magánlakáson

  • Tovább

    • Blogok

    „Túl későn jöttünk”

    Zolnay János blogja

    Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

    Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

    Tovább

    E-kikötő

    Forradalom Csepelen

    Eörsi László
    Forradalom Csepelen

    A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

    A „kieg” ostroma

    1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

    Tovább

    Beszélő a Facebookon