Lakodalom:
Irodalom:
Forradalom:
Birodalom –
Birodalom:
Lakodalom:
Irodalom:
Forradalom
(Történalom 1980. június 2.)
A Lélegzet három forrása és alkotórésze
Írói munkámmal mindig egyenrangúan fontosnak tartottam egy szellemi alapállásommal rokon szellemi-irodalmi mozgalomban történő részvételt vagy ilyen mozgalom létrehozását. Egyrészt, mert a fehér papír előtt mindig magányos alkotó csak egy ilyen közegben talál szellemi otthonra és kontrollra.
A Cecil John Rhodes által alapított Brit Dél-Afrika Társaság a múlt század utolsó évtizedében foglalta el azt a területet, amelyet rögtön el is nevezett a birodalmi gyarmatpolitikusról. A majdan fővárossá fejlődő első erődített hely, Salisbury névadója ugyancsak élő politikus volt, a splendid isolation korszakának külügyminisztere, Disraeli után miniszterelnöke is, a dél-angliai Salisbury őrgrófja, keresztnevein Robert Arthur Talbot Gascoyne-Cecil. Rhodézia két ízben kiáltotta ki a függetlenségét.
„Na, hogy álltok? Megvan már a 16. szovjet szövetséges köztársaság?” – ezekkel a szavakkal fogadta 1980. október 5-én Usztyinov honvédelmi miniszter Majorov tábornokot, akit az immár hónapok óta tartó súlyos szovjet katonai kudarcsorozat után, 1980. augusztus 9-én neveztek ki az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság új katonai főtanácsadójává. Nem véletlenül esett a választás épp őrá: meglehetősen nagy „intervenciós gyakorlattal” rendelkezett, ő irányította az 1968-as csehszlovák megszállást (erről szóló visszaemlékezéseiből részletek olvashatók a Beszélő 1998.
Bizonyos időközönként a mi kontinentális éghajlati viszonyaink között előfordulnak kemény telek sok-sok csapadékkal. Így történt ez 1978–79 telén, amely alapjaiban megbénította a közlekedést és a gazdaságot Lengyelországban. Újév napján, 1979. január 1-jén összeült a lengyel minisztertanács, hogy megvitassa, miként lehet úrrá lenni a kialakult helyzeten. A következő évben megismétlődött a kemény tél, és felszínre hozta a lengyel gazdaság összes gyengeségét.
jan. 1. Teheránban afgánok és irániak megrohamozzák a Szovjetunió nagykövetségét, Afganisztán megszállása elleni tiltakozásul.
jan. 2–15. Népszámlálás Magyarországon. Az ország lakosságának száma: 10 710 000.
jan. 4. Az USA gabonaembargót vezet be a Szovjetunió ellen.
jan. 11. Közzéteszik a Minisztertanács állásfoglalását az afganisztáni eseményekről, amelyben támogatják a szovjet katonai intervenciót.
jan. 13. Karlsruhéban megalapítják a Zöldek Pártját.
Nézegetem az „évesszéhez” összeállított adatsort. Próbálok visszaemlékezni 1980-ra, de nehezen megy. Túl messze van ahhoz, hogy fölidézzem annak az élethelyzetnek a sajátos zamatát, az akkor sorsdöntőnek gondolt viták indulatát, a füstfelhőben úszó házibulik fülledt tobzódását. Volt idő, amikor nosztalgiával gondoltam ezekre az évekre, de ez elmúlt. Ahhoz pedig még túl közel van ez az év, hogy felfedezhessem benne a történelmi „másság” kutatásra ingerlő, magyarázatot kívánó vagy akár mitikus dimenziókat öltő jellemzőit.
Az abszolút monarchiák alatt keletkezett,
a nagy látóhatárú ércmetszeteken, sőt festményeken
a magas frizurájú dámák, függő parókás főurak, de még
arany-pálcás, csatos, félcipős uralkodók
jelenlétében is nemegyszer látható, olyan hatással,
mintha kintről – de honnan is? léghuzat suhanna be
(nem másként ahogy néha színpadokra) –:
feltűnő gyakran megfigyelhető
egy kósza kis kutya
az előtérben, de oldalt faroltan,
de fejjel a teljesítmény felé
hátsó lábat emelve, mintegy
a művész „félre” szavai gyanánt.
(1980)
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 47 hét
10 év 20 hét
10 év 24 hét
10 év 24 hét
10 év 25 hét
10 év 25 hét
10 év 26 hét
10 év 28 hét
10 év 28 hét
10 év 28 hét