Skip to main content

Beszélő évek – 1985

Máté-Tóth András: Az elrendelt hallgatás

Jegyzetek Leonardo Boff és a Hittani Kongregáció vitájához


Leonardo Boff, a felszabadítási teológia kiváló művelője 1985-ben – mielőtt megkezdte a rá büntetésből kirótt egyéves hallgatását – a keretben olvasható nyilatkozatot hozta nyilvánosságra. Az azóta eltelt közel 15 év számos nagy jelentőségű fordulatot hozott Boff atya személyes életében és a latin-amerikai egyház sorsában. Továbbá komoly változásokat idézett elő a felszabadítási teológiában is. Bár visszaemlékezésünkben az 1985-ös évre kell koncentrálunk, az események logikája és a megértés kedvéért kicsit vissza és kicsit előre is kell tekintenünk.

Kovácsy Tibor: Brazília – egy áttűnés fokozatai


Meglehetősen ritkák az emelkedett pillanatok Brazília belpolitikai küzdelmeiben, amelyekből túlságosan is gyakran kilóg a területi, ágazati és másféle érdekcsoportok önös törekvéseinek lólába. Ilyen ritka pillanat volt 1985. január 15., amikor a több mint húsz éven át tartó katonai uralom lezárásaként a parlament két házából, illetve a huszonhárom szövetségi állam többségi pártjának hat-hat képviselőjéből álló, összesen 686 tagú elektori testület megválasztotta a köztársaság új elnökét.

Az urnához lépő elektorok egy-egy mondattal kommentálták állásfoglalásukat.


Beck Tibor, Germuska Pál: Kronológia – 1985


1985. jan. 1. Életbe lép az Elnöki Tanács 1984/19. számú törvényerejű rendelete a szigorított javító-nevelő munka bevezetéséről, melynek célja a közveszélyes munkakerülők rendszeres munkára szoktatása lenne.

Három kisbank válik ki a Magyar Nemzeti Bankból: az Innofance, az Általános Vállalkozási Bank Rt. és a Budapesti Hitelbank.

Ismét lehetővé teszik a vállalatok egymás közötti kereskedelmi hitelezését, egyúttal bevezetik a váltót.

Emelkedik a kisvállalkozásokra vonatkozó társasági adók mértéke.

1985. jan.








Kőszeg Ferenc: A vég kezdete?


A rendőrállam kezdetei

Az év krónikája a szigorított javító-nevelő munkáról szóló törvényerejű rendelet hatályba lépésével kezdődik. Ekkoriban válik nyilvánvalóvá, hogy a munkanélküliség felszámolásának szocialista vívmánya, az általános foglalkoztatottság jelszava és politikája összeomlóban van. Egyes vidékeken, például Ózdon, amelynek gazdasága egyetlen nagyüzem, a kohászati művek működésén és fejlesztésén alapult, munkanélküliség kezd kialakulni. A korabeli sajtó a munkanélküliséget „foglalkoztatáspolitikai gondoknak”, „átmeneti elhelyezkedési nehézségeknek” nevezte.


Nagy Gáspár: Kés(lekedik) a szó


Torkodban kés(lekedik)
a szó
egy nyulánk hang vérzik
befelé hosszan

[talán még béke van
az októberi égen
felhők vonulnak
szürke oszlopokban]

csak gyűlik a nyál
meg a kibiztosított
beszéd s álmodik
fényes mondatokban

(Szép versek 1985)



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon