Skip to main content

Beszélő évek – 1985

Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Vélemények a Szovjetunióról és a szovjet–magyar kapcsolatokról


Hallott Ön arról, hogy az elkövetkező 15 év alatt a Szovjetunió meg akarja kétszerezni gazdasági teljesítőképességét?

Nyugi, nem húznak csőbe


bennünket a Petőfi Csarnokban, annak ellenére, hogy az új budapesti ifjúsági centrum épületét keresztül-kasul színesre mázolt, kisebb-nagyobb csövek hálózzák be. A Városligetben tető alá hozott szabadidőközpont szinte kínálja magát a megtekintésre, s érdemes is bekukkantani a javában üzemelő csarnokba. A start régen várt pillanatai óta kiderült, hogy talán nincs is a fővárosban olyan művelődési-szórakoztató intézmény, mely ekkora műfaji gazdagságban, választékban kínál programokat elsősorban a tinédzsereknek.

Nánay István: Kortársunk, Csehov


A felszabadulás negyvenedik évfordulóját ünnepeltük. A kerek évforduló ellenére jóval kevesebb „musz” program volt a színházak műsorán, mint például az 1978–79-es évadban, amikor a két országban kölcsönösen ünnepi drámafesztiválokat tartottak.

A visszafogott ünneplés abban is megmutatkozott, hogy a színházak többsége csupán stúdióméretben játszott szovjet darabot.


IM-Slágertükör


1. Varga Miklós: Európa – (2)

2. Első Emelet: Dadogós break – (9)

3. KFT: Bál az Operában – (1)

4. Csepregi Éva, Végvári Ádám: Japán fiú – (–)

5. Dolly Roll: Kolibri panzió – (5)

6. Korál: Kergesd el a felhőt a házamról – (–)

7. Rolls: Adj helyet magad mellett – (8)

8. LGT: A szívbajt hozod rám – (3)

9. Katona Klári: Fiúk a térről – (–)

10. Első Emelet: Nézelődünk – (–)

11. P.




















Az 1985-ben bemutatott magyar filmek


Bábolna múltja (Sára Sándor – dokumentumfilm)

Csak egy mozi (Sándor Pál)

Egy kicsit én, egy kicsit te… (Gyarmathy Lívia)

Az élet muzsikája – Kálmán Imre (Palásthy György)

Eszterlánc (Péterffy András)

Gyerekrablás a Palánk utcában (Mihályfi Sándor)

Hány az óra, Vekker úr? (Bacsó Péter)

Higgyetek nekem! (Mihályfi László)

Megfelelő ember kényes feladatra (Kovácsi János)

Őszi almanach (Tarr Béla)

Redl




















Varga Balázs: Körképek és körtáncok

1985 filmjei


Évtizedeken keresztül úgy tűnt, hogy a „szocialista filmgyártásban” nem a pénz a legfontosabb. Hogy mi mibe kerül, nem perdöntő kérdés, a szelekció nem eszerint történik. A nyolcvanas években azonban visszaszerezte meghatározó szerepét a Pénz. A filmgyár (Mafilm) sokadik átszervezése is a hatékonyság jegyében zajlott. A hatvanas évek eleje óta általában négy-öt évente változott a filmgyártás struktúrája, a stúdiók hol nagyobb, hol kisebb önállóságot élveztek, a művészeti és a gyártási egységek szervezeti kapcsolata is folyamatosan mozgásban volt.

Kálmán C. György: Sinistra előtt


1985-re Bodor Ádámnak már jelent meg kötete Magyarországon is, de ez a novelláskötet, Az Eufrátesz Babilonnál, áttelepülése óta az első volt: tehát legalább a harmadik bemutatkozás, de mind közül talán a legsúlyosabb. 1985 csendes szenzációja, Krasznahorkai Sátántangójának jóval látványosabb fogadtatása mellett.

A Sátántangó és Az Eufrátesz Babilonnál mintegy véletlenszerűen, a kiadók szeszélye folytán, teljesen esetlegesen kerül egymás mellé az időben. Ez a tény nem is jogosítana fel semmiféle összevetésre, s nem is törekszem erre.


Tábor Ádám: Az Örley Kör


A nyolcvanas évek elejétől a különböző irányzatokhoz tartozó fiatal írók a FIJAK, majd a JAK, illetve a régi Mozgó Világ keretei között példás szolidaritásban küzdöttek azért, hogy egymással nyíltan versenghessenek. Az évtizedfordulón sorra léptek fel a fővárosban a különböző önálló irodalmi csoportok. Lapot nem alapíthattak, de rendszeres felolvasóesteket már tarthattak.

A nyolcvanas évek legsötétebb napján, 1981.


A másik ember

Kósa Ferenc hozzászólása a monori találkozón, 1985. június 16-án.


Kedves barátaim, üldögéltem itt a fűben, hallgattam a különféle hozzászólásokat, és azon tűnődtem, szóljak-e vagy sem. Nem vagyok se író, se tudós, se politikus, csak afféle filmes; s bár mi, filmesek általában érdeklődünk a társadalom, a történelem és a politika kérdései iránt, hivatásunk szerint inkább képekben, művekben próbálunk gondolkodni a világról. Így aztán, ha művön és műfajon kívül kell megszólalnunk, néha gátlások szorongatják a torkunkat… Nem tagadom, most is bujkál bennem némi szorongás.

[Idézetek]



1. Nem vagyok marxista. Keresztényként és ferences szerzetesként küzdök a szabadságért, a vallásgyakorlás jogáért és az igazságosságért, amely egy új társadalom irányába mutat.

2. Leszögezem, hogy az evangélium kivétel nélkül mindenkihez szól. Ugyanakkor elismerem, hogy ugyanez az evangélium a szegényeket előnyben részesíti, mert ők a szenvedő többség, s ezért Istennek, Krisztusnak és az egyháznak kiváltságosai.

3. Úgy vélem, hogy az elnyomás idején az egyház küldetése egyértelműen felszabadító kell legyen.

4.





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon