1. Nem vagyok marxista. Keresztényként és ferences szerzetesként küzdök a szabadságért, a vallásgyakorlás jogáért és az igazságosságért, amely egy új társadalom irányába mutat.
2. Leszögezem, hogy az evangélium kivétel nélkül mindenkihez szól. Ugyanakkor elismerem, hogy ugyanez az evangélium a szegényeket előnyben részesíti, mert ők a szenvedő többség, s ezért Istennek, Krisztusnak és az egyháznak kiváltságosai.
3. Úgy vélem, hogy az elnyomás idején az egyház küldetése egyértelműen felszabadító kell legyen.
4. Meg vagyok győződve arról, hogy az ellenem hozott intézkedések nem teszik feleslegessé annak szükségességét, hogy a Tanítóhivatallal vállalt közösségben az autentikus felszabadítási teológián tovább dolgozzunk.
5. Részletes információkat a továbbiakban az illetékes helyek szolgáltatnak.
P. Leonardo Boff ofm
Petropólis, 1985. május 8.
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
5 év 37 hét
8 év 10 hét
8 év 13 hét
8 év 13 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 15 hét
8 év 17 hét
8 év 18 hét
8 év 18 hét