Skip to main content

Az 1985-ben bemutatott magyar filmek

Vissza a főcikkhez →


Bábolna múltja (Sára Sándor – dokumentumfilm)

Csak egy mozi (Sándor Pál)

Egy kicsit én, egy kicsit te… (Gyarmathy Lívia)

Az élet muzsikája – Kálmán Imre (Palásthy György)

Eszterlánc (Péterffy András)

Gyerekrablás a Palánk utcában (Mihályfi Sándor)

Hány az óra, Vekker úr? (Bacsó Péter)

Higgyetek nekem! (Mihályfi László)

Megfelelő ember kényes feladatra (Kovácsi János)

Őszi almanach (Tarr Béla)

Redl ezredes (Szabó István)

Sortűz egy fekete bivalyért (Szabó László)

Szirmok, virágok, koszorúk (Lugossy László)

Tanítványok (Bereményi Géza)

Társasutazás (Gazdag Gyula – dokumentumfilm)

Uramisten (Gárdos Péter)

Valaki figyel (Lányi András)

Városbújócska (Sós Mária)

Vörös grófnő (Kovács András)






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon