1.
Mintegy öt hónappal ezelőtt gördült be emlékezetem a nosztrai börtön udvarára. Aztán Nyugat-Németországba utaztam, megrendeztem Hamburgban börtöndarabomat, A kihallgatást, két hónapig Nyugat-Berlinben éltem a világomat, utaztam, verseimmel bajlódtam, előadásokat és felolvasásokat tartottam, esendő cikkeket írtam – életemben először! – német nyelven, már hazafelé készülődőben egy novellát izzadtam ki magamból, témája – az 1956.
Fejti György, a párt egyik titkára így nyilatkozott az Élet és Irodalom 1988. április 15-i számában, a lap 7. oldalán: „Nálunk történelmileg úgy alakult, hogy a többpártrendszer 1949 után – az akkori pártvezetés tragédiákhoz vezető, hibás politikai irányvonalának következtében – felszámoltatott.” Minő stiláris finomság! Miben állt a „felszámoltatás”? Fejti nem beszél, de hát hivatalánál fogva nem is beszélhet arról, hogy az akkori pártvezetés milyen krudélis módszerekkel dolgozott.
1.
A Markó utcai börtönbe érve először az úgynevezett szárazhugyozdába vezettek. Egy fülkékre osztott termet becéztek így a rabok. Beálltunk egyesével a fülkékbe, arccal a fehérre meszelt falnak, és vártunk, míg nem szólítanak. Tőlem jobbra két rekesszel egy vörösesszőke hajú, ezüstfogú fiatalember lázas mozdulatokkal kapkodva keresett helyet a dugi-cigarettájának. „Hipis lesz”[SZJ] – sziszegte fülsiketítőn.
Friss hozzászólások
1 hét 23 óra
1 hét 5 nap
2 hét 4 nap
2 hét 4 nap
5 hét 2 nap
6 hét 1 nap
6 hét 2 nap
7 hét 22 óra
10 hét 6 nap
11 hét 3 nap