1.
Mintegy öt hónappal ezelőtt gördült be emlékezetem a nosztrai börtön udvarára. Aztán Nyugat-Németországba utaztam, megrendeztem Hamburgban börtöndarabomat, A kihallgatást, két hónapig Nyugat-Berlinben éltem a világomat, utaztam, verseimmel bajlódtam, előadásokat és felolvasásokat tartottam, esendő cikkeket írtam – életemben először! – német nyelven, már hazafelé készülődőben egy novellát izzadtam ki magamból, témája – az 1956.
Fejti György, a párt egyik titkára így nyilatkozott az Élet és Irodalom 1988. április 15-i számában, a lap 7. oldalán: „Nálunk történelmileg úgy alakult, hogy a többpártrendszer 1949 után – az akkori pártvezetés tragédiákhoz vezető, hibás politikai irányvonalának következtében – felszámoltatott.” Minő stiláris finomság! Miben állt a „felszámoltatás”? Fejti nem beszél, de hát hivatalánál fogva nem is beszélhet arról, hogy az akkori pártvezetés milyen krudélis módszerekkel dolgozott.
1.
A Markó utcai börtönbe érve először az úgynevezett szárazhugyozdába vezettek. Egy fülkékre osztott termet becéztek így a rabok. Beálltunk egyesével a fülkékbe, arccal a fehérre meszelt falnak, és vártunk, míg nem szólítanak. Tőlem jobbra két rekesszel egy vörösesszőke hajú, ezüstfogú fiatalember lázas mozdulatokkal kapkodva keresett helyet a dugi-cigarettájának. „Hipis lesz”[SZJ] – sziszegte fülsiketítőn.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 20 hét
9 év 45 hét
9 év 49 hét
9 év 49 hét
9 év 50 hét
9 év 50 hét
9 év 50 hét
10 év 6 nap
10 év 1 hét
10 év 1 hét