Skip to main content

Fegyverek

Mózes Lajos: Kis októberi megbékéltetés


Más vidékeken a halottak napja november elsején kezdődik. Mosonmagyaróváron előbb, október huszonhatodikán. Harminchárom éve történt az a mészárlás, amiről igazat írni eddig lehetetlen, de beszélni is veszélyes tett volt. A Kádár-rendszer hősi múltjában Mosonmagyaróvár úgy szerepelt, mint az ellenforradalom egyik fellegvára, ahol meglincseltek három ávós tisztet. A többi, százvalahány áldozatról kevésbé hangsúlyosan tettek említést.

Nem csoda hát, ha az első nyilvános megemlékezés ezen a napon kicsit felemásra sikeredett.


Lakatos László Nándor: Gerillaháború

A szemüvege ép maradt


Az anya: „A lánc teljes. Csak az hiányzik, ki, mikor és miért ölte meg a fiamat.”

A hivatatos változat: 1987. október 12-én, 11.40 körül a budaörsi Vasvári Pál laktanyában hét fő sorállományú katona indult ki az őrsávba, takarítási munkára. Az őröket előzetesen kiértesítették az érkezésükről. A csoport irányításával Cs. József szakaszvezetőt bízták meg. A 2. számú őrhelynél a szakaszvezető beszélgetni kezdett az ott posztoló őrrel, eközben Pozsár honvéd azt javasolta fegyverezzük le az őrt – belső szóhasználattal, „buktassuk meg”. Az őr ideges lett és elzavarta a csoportot.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon