Skip to main content

Kornis

Kornis Mihály: Szemelvények a Kutykuruttyból



...a társaság kinyomja lelkének alfeléből a történelmi nagyságú zabszemet…

(…)

Én másnap felültem a varsói gépre.

Ferihegy egy ágytál alakját vette fel. Úgy tudom, azelőtt szájtál volt: vezérhányásokra tervezték. A trolivörös gyomormérlegek még a várócsarnok falánál sorakoznak, de már nem muszáj kitárulkozni senkinek. Valaha a díszszázad, így tartják azok, akik emlékeznek, kivonulás előtt a hangárok mögé rejtett vödörkaszárnyában könnyíthetett magán, kényszer nélkül hánytak egymás tenyerébe, parancsnokok a tiszti zubbonyról legombolható rókazsebbe.







Kornis Mihály: Civilségem a pályán 1973–1978


Mögöttem a zsaruk.

Vagy kicsodák. Olyan volt, mint egy álom. Én igazán szórakozott alak vagyok, a gondolataimba merülve gyaloglok általában, és közben rendszerint még olvasok is valamit, de 1978 kora tavaszán már nekem is feltűnt, hogy különböző figurák felváltva követnek.

Vagy micsoda.

Nyomban tudtam, ha ezt elmondanám Petrinek, csak rám mosolyogna, és azt mondaná: „Aber, papa! Ki követne téged, és miért? Te nem csinálsz semmit. Hogy Kenedit néha követik, hát az meglehet.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon