Skip to main content

Liberalizmus – szocializmus

Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól


Világtörténelmi mértékkel mérve Kelet-Európa egyetlen eredeti politikai találmánnyal dicsekedhet. Ez a bolsevizmus. Tudjuk, még oroszok is mondják róla, hogy import – de hát mi mindenről azt szoktuk mondani, hogy idegen, amit nem szeretünk. Holott az igazság az, hogy amit a legkevésbé szeretünk – hiszen a pokoli fasiszta epizódról nincsenek heves érzéseink, még a lengyeleknek is alig –, az történetesen a legsajátabb szellemi tulajdonunk. Az, hogy importáltnak, idegennek tekintjük, az csak a szokásos hárítás, a szellemi – nem erkölcsi – felelősségvállalástól való ismerős vonakodás.

Fényi Tibor–Nagy András [Nagy W. András]: Új polgárosodás felé?

Interjú Szelényi Iván szociológussal


Véleményed szerint a marxizmus és a liberális demokrácia (nevezzük így a továbbiakban) hogyan viszonyul egymáshoz? Ezek egymást kizáró, egybeépülni képes eszmerendszerek vagy antagonisztikus ellentmondás van-e közöttük?

Mindjárt a bevezetőben annyit elmondanék, hogy nem vagyok igazán kompetens erre a kérdésre választ adni, mivel sem marxológus, sem marxista nem vagyok, nem is voltam. Tehát csak úgy tudok a kérdésre válaszolni, mint egy társadalomkutató, akit persze a társadalomtudomány e fontos hagyománya – a marxizmus – érdekel, arról valami véleménye kell, hogy legyen.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon