Ráday Mihály: Szereted Budapestet te is?

• Tovább

Ladányi János: Miről gondoskodnak a „gondoskodó önkormányzatok”?

A rendszerváltás után Magyarország rendkívül súlyos válságon ment át. 1989–1992 között megszűnt a munkahelyek egyharmada, és – akármilyen mutatót nézünk – a visszaesés drámaibb, mint az 1929–33-as nagy válság idején. A mélypont 1993-ban volt, azután egy-két év stagnálás következett, majd 2001-ig jött az egyre jelentősebb gazdasági növekedés, ami – ha lassúbb ütemben is –, még ma is tart. Ebben az időszakban a népesség nagyobb részének az életszínvonala javulni kezdett. Alig esik azonban szó arról, hogy a magyar lakosság mintegy 7-8 százalékának a helyzete legalább tízévnyi szakadatlan és gyors gazdasági növekedés ellenére továbbra is stagnált vagy romlott.

• Tovább

Buza Péter: Elszabadult az állatorvosi ménes...

Ciklus vége felé ideje (volna) a hivatalos számvetésnek Budapest, az önkormányzat dolgaiban (is). A megszámlált, de könnyűnek talált négy év meghatározó tanulsága: bár eddig is sejtettük-tudtuk, a főváros ügyeit gondozó törvények balul sikerültek, mostanra minden szereplő számára bebizonyosodott, javíthatatlanok.

• Tovább

Zolnay János: Városszövet – bűnszövet

1 hozzászólás

A főpolgármesteri székért folyó idei választási kampány más, mint a korábbiak. Jelenleg ugyanis a háború utáni korszak legnagyobb épület- és értékpusztítása folyik Budapesten; a pusztítás olyan rengeteg ingatlant érint, hogy az már a város jellegadó beépítését veszélyezteti. A folyamat mögött korábban elképzelhetetlen nyíltságú önkormányzati korrupció és ingatlanspekuláció áll.

• 1 hozzászólás
• Tovább

Lukács András: Az önpusztító város

Egybehangzó bel- és külföldi vélemények szerint Budapest súlyos környezeti állapotát elsősorban a közlekedés és az azzal összefüggő jelenségek okozzák. A közlekedésben kialakult helyzet már magát a közlekedést is kezdi ellehetetleníteni, egyre nehezebben kezelhető nehézségeket okoz az önkormányzatoknak és a lakosságnak egyaránt, s jelentősen rontja a főváros gazdasági versenyképességét.

• Tovább

Csáki Judit: A sok – kevés

Nézzünk egy átlagos napot: színházba készülünk március 8-án, szerdán, Budapesten. Harmincnyolc előadás közül válogathatunk – és ezen a napon éppen nem játszik (a „bevett” intézmények közül) a Bárka Színház, a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiója, a Budapesti Operettszínház, a József Attila Színház, a Madách Stúdiója, az Operaház, a Merlin Színház, a Nemzeti Színház a nagyszínpadon, a Stúdió K., az Új Színház a nagyszínpadon. Hirtelenjében nem is tudom, mire kéne rácsodálkozni: arra, hogy ilyen sok előadás van ezen az estén, vagy arra, hogy ilyen sok színházban nincs előadás…

• Tovább