Skip to main content

Szociálpolitika

(győri): Közösségi szolidaritás 1945 előtt

Budapest a hajléktalanokért


„Hajléktalannak azt kell tekinteni, aki körülményeinél fogva képtelen arra, hogy magának és családjának lakást biztosítson” – szól egy 1932-es puritán hatósági meghatározás. Feltételezi, hogy jószántából senki sem akar szükséglakásba, menhelyre költözni. S ha az így meghatározott hajléktalanok nagy száma között rangsorolni kell, akkor azt elsősorban a gyerekek száma s a korábbi kilakoltatás mint előzmény alapján tették.

Az alapszabály az volt, hogy a lakásnélkülieknek a közösség biztosítson hajlékot.


Győri Péter: Szociális csődellátás

Várható viszály és együttműködés


A főváros idén várhatóan 70 milliárd forintból gazdálkodhat, s ebből 6 milliárd a szociális összkiadás, amiből közvetlen segélyezésre 1,2 milliárd forintot fordítanak. Ennek háromnegyed része rendkívüli eseti segélyként mintegy 100 ezer kis- és felnőttkorúnak jutott. A kiskorúakra átlagban havi 198, a felnőttekre 733 forint jutott.

Ma több mint egytucat jövedelempótló segély nem létezik, de ezek szabályai összehangolatlanok, áttekinthetetlenül kaotikusak, feltételeik akár rendkívül szigorúnak is értelmezhetők, tehát csábítanak az önkényességre.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon