Tischler János: A Török-per
Az 1960-as évek első felében két nagy gazdasági-politikai bűnüggyel kellett szembenéznie a kádári vezetésnek.
Az 1960-as évek első felében két nagy gazdasági-politikai bűnüggyel kellett szembenéznie a kádári vezetésnek.
Az alábbi dokumentumok egy fordulatos életpálya meghatározó drámai eseményeit tárják fel. Hősömre, Pálházi Ferencre az MKP–MDP társadalmi történetére vonatkozó kutatás során találtam rá. Először mint a Magyar Kommunista Párt mádi alapszervezetének vezető figurája került elém a miskolci (volt párt-) levéltárban. Szerepe a felszabadulást követő zaklatott politikai viszonyok közepette is jellegzetesnek tűnt. Az iratokból egy erőszakos szélhámos köpönyegforgató képe bontakozott ki, de mivel a jelenség nem volt egyedülálló a korszakban, nem fordítottam rá különösebb figyelmet.
Az elmúlt napokban a kőszegi Jurisich-múzeumban megrendezett, a nyilasokkal foglalkozó kiállítás a hírek központjába került.
A kiállított szövegek egyoldalúsága joggal botránkoztatta meg a lakosságot.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 9 hét
8 év 35 hét
8 év 38 hét
8 év 38 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 40 hét
8 év 42 hét
8 év 43 hét
8 év 43 hét