A pozsonyi Komensky Egyetem a szlovák kormány megbízásából ez év májusában ismét felmérte a lakosság politikai és nemzeti állásfoglalását. A tavaly októberben megtartott első felmérés adataival összevetve érdekes folyamatot figyelhetünk meg. Kiderül, hogy alig több mint fél év alatt lényegesen csökkent a változások híveinek száma, s ma Szlovákiában többségben vannak azok, akik szerint a kommunizmus jobb rendszer, mint a mostani.
A sajtót figyelve úgy tűnik, hogy a csehszlovák közvélemény kissé közönyösen figyeli a KGST lassú kimúlását. A tartózkodáson persze nem kell csodálkozni. Csehszlovákiában az elmúlt másfél év során a KGST-vel kapcsolatban radikális és egymással sokszor alapvetően ellentétes vélemények láttak napvilágot; az emberek feltehetőleg belefásultak a KGST-piac összeomlásának figyelésébe. A prágai vezetés a rendszerváltás után úgy vélte, hogy a szocialista monstrumot azonnal és radikálisan fel kell oszlatni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
8 év 11 hét
10 év 36 hét
10 év 40 hét
10 év 40 hét
10 év 41 hét
10 év 42 hét
10 év 42 hét
10 év 44 hét
10 év 44 hét
10 év 45 hét