Skip to main content

–nk– [Mink András]

–nk– [Mink András]: Nosztalgia – no

Fővárosi koncert-külpolitika


1980 őszén kissé szokatlan összetételű közönség verődött össze a Deák Ferenc utcában, egy bezárt ajtó előtt. Az ajtó üvegén kézzel írott árkus: A koncert technikai okokból elmarad – s az üveg mögött izgatott titokzatos férfiak voltak láthatók. Az árkusra egyszer csak gyors kéz keresztcsíkot tapasztott keresztbe: BETILTVA! A 100-150 ember – tiszteletre méltó idős zenekedvelők, kezükben stencilezett meghívóval –, gyanútlan, vagy éppen csak gyanakvó ezoterikus értelmiségiek, alternatív ifjúság, s a formálódó demokratikus ellenzék ismert alakjai.

–nk– [Mink András]: Dr. Antall trojkája

Új koalíciós tárgyalások


„A megbeszélés mindvégig jó hangulatú és tárgyszerű volt” – olvashatjuk a régi moszkvai pofavizitek hangulatát idéző közlemény végén, amit a három kormányzó párt adott ki pénteki megbeszélésük eredményeképpen. A közlemény a zárómondathoz méltóan igyekszik semmitmondó lenni. Az érdeklődő így kénytelen a már feledni remélt szovjetológia eszköztárához nyúlni és bizonytalan spekulációkba bocsátkozni.

Azoknak lett igazuk, akik nem vártak semmiféle földcsuszamlást. Pedig az előzmények nem ígértek ilyen békés hangulatot.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon