–nk– [Mink András]

Nyomtatóbarát változat

„A megbeszélés mindvégig jó hangulatú és tárgyszerű volt” – olvashatjuk a régi moszkvai pofavizitek hangulatát idéző közlemény végén, amit a három kormányzó párt adott ki pénteki megbeszélésük eredményeképpen. A közlemény a zárómondathoz méltóan igyekszik semmitmondó lenni. Az érdeklődő így kénytelen a már feledni remélt szovjetológia eszköztárához nyúlni és bizonytalan spekulációkba bocsátkozni.

Azoknak lett igazuk, akik nem vártak semmiféle földcsuszamlást. Pedig az előzmények nem ígértek ilyen békés hangulatot. Torgyán pártelnökké választása óta követelte a koalíción belüli erőviszonyok megváltoztatását, és hangja a tárgyalások közeledtével egyre erősödött. Ismét kilátásba helyezte, hogy a kisgazdák kilépnek a kormányból, amennyiben nem kapják meg a kívánt pozíciókat, magabiztosan ígérte pártjának, hogy most aztán sarokba szorítja a miniszterelnököt, sőt, a tárgyalások előtt előállt egy minden eddiginél képtelenebb ötlettel: tiltsanak ki mindenkit a politikából öt évre, aki valamilyen szerepet játszott az előző rendszerben. Ha ezt nem is gondolta igazán komolyan, az üzenet nyilvánvaló az ügyben talán leginkább érintett MDF számára: addig folytatja egyre „nívósabb” antikommunista kampányát, amíg jól nem lakatják. Jóval visszafogottabban, de a kisebbik partner, a KDNP is kifejezte elégedetlenségét az MDF hegemóniájával szemben. Füzessy Tibor frakcióvezető szerint a képviselői arányok nem fejezik ki az erőviszonyokat. A KDNP az FKgP-hez hasonlóan úgy érzi, hogy erősödött az MDF-fel szemben. Azt is nehezményezik, hogy a kormányban pártonkívüliként jegyzett miniszterek tulajdohképpen az MDF emberei, és ez tovább torzítja a képviseleti arányokat az MDF javára.

Antall mindeddig ellenállt ennek a nyomásnak, és úgy látszik, kiváró taktikája ismét meghozza gyümölcseit. A tárgyalásokra soha jobbkor nem kerülhetett volna sor. Népszerűsége – valószínűleg külföldi útjai révén – ismét emelkedőben van, a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ pedig éppen most gyengélkedik. Ebben a helyzetben mi más lehetett volna a tárgyalások eredménye, mint az egység demonstrálása egy egyelőre még semmire sem kötelező nyilatkozatban.

De lássuk a tárgyalás „eredményeit”. Megállapították, hogy a koalíciónak nincs alternatívája. Ez a fentieken kívül kétségtelenül a MDF külön sikere, hiszen a kisgazdák minden további kilépéssel kapcsolatos fenyegetőzésének hitelét veszi. Torgyán nem is győzte magyarázni, újraértelmezni korábbi vehemens kijelentéseit a „sarokba szorításról”, meg a pozíciók teljes átrendezéséről. Ezenkívül a magas felek megállapodtak abban is, hogy ezentúl havonta konzultálnak és egyeztetik álláspontjaikat. Ez valóban hasznos dolog, de immár másfél éve koalíciós partnerek lévén, ezt megbeszélhették volna korábban is.

Ezzel együtt már a sajtótájékoztatón érezni lehetett, hogy a felek nem ugyanúgy értelmezik a szívélyes egyetértés tartalmát. Horváth Balázs még lelkesen azt közölte, hogy „disszonáns vélemény nem merült fel, egybecsengtek az álláspontok”. Legalábbis a másik két fél álláspontja egybecsengett, miszerint ez inkább csak az első lépés volt az együttműködés terén, valamint Torgyán kifejezte megelégedését, hogy a protokolláris rangsorban az őt méltán megillető helyre került. Másnap még nyilvánvalóbbá vált, hogy bár az első fordulót az MDF zárta előnnyel, nem pihenhet a babérjain. Surján László pártelnök-miniszter Boglárlellére utazott egy önkormányzati választási nagygyűlésre, ahol kifejezte reményét, hogy egy esetleges helyi KDNP-győzelem híven mutatná a párt jelentős erősödését. Torgyán Józsefnek párthívei előtt Komáromban volt alkalma értelmezni a szombati tárgyalás eredményeit. Szerinte ami az országban folyik, az reformkommunizmus, a személycseréket illetően másfél éves késésben vagyunk, és felinjekcióztuk a bolsevizmust. Egyben kijelentette, hogy nem fog engedni Antall Józsefnek. Ez már kétségkívül valamivel visszafogottabb, mint a néhány nappal korábbi rendcsinálási terve, de azért még így is elég hatásos.

Antall a hét végén jelezte, hogy bizonyos engedményekre talán hajlandó. Bár személyi kérdésekről nem esett szó, mint a felek ezt többször is hangsúlyozták, megemlítette, hogy „sor kerülhet személyi átcsoportosításokra”. A jelek szerint végleg elfelejtette, hogy ki is valójában az a titokzatos Szatmári, és hozzájárult, hogy Torgyán megszabaduljon a neki nem tetsző és a pártjában sem túl népszerű kisgazda minisztereitől, akiket a kisgazdák többsége krypto-emdéefesnek tart. (Kiss Gyula munkaügyi miniszter például a legutóbbi nagyválasztmányon lecsürhézte Torgyán híveit.) Torgyán tehát saját pártjában kezdheti a hőn áhított tisztogatást, és legott feljelentették pénzügyi visszaélésekért a párt vezető tisztségviselőit. (Mellesleg részben kormánytagokat.)

Pozícióerősödésnek egyelőre talán ennyi is elég lesz.

A játszma tehát még nem lefutott, újbóli nekibuzdulások még várhatók, de nem sok esélyét látom annak, hogy a két kisebb partner jelentősen tudná erősíteni helyzetét az MDF-fel szemben. Az SZDSZ belső bizonytalansága Antallt segíti, szövetségeseinek nincs hova fordulniuk rajta kívül, egy országot felbolydító kampány pedig nem sokkal kecsegtet. Ráadásul az MDF melegen tartja a Fidesszel való szövetkezés lehetőségét. Az Új Magyarország pénteki száma talán nem véletlenül Katona Béla MSZP-s képviselő jóslataival riogatja partnereit, aki szerint a kisgazdák helyére végül is beugorhat a Fidesz. Talán az sem véletlen, hogy az MDF nemzeti liberális konferenciáján Bod Péter Ákos ipari miniszter a következőket mondja: „…a gazdaság jelenlegi állapotában nem nélkülözhető az állami beavatkozás… A szabad demokraták bizonyos körei és az egykori reformkommunisták, továbbá néhány MDF-es, akik közgazdasági ismereteiket legfeljebb a marxista egyetem szakosítóján szerezhették, a leghangosabbak az állami intervenció elvetésében.” A liberalizmus és a marxizmus összemosása nem új, de az annál feltűnőbb, hogy kihagyja a felsorolásból a Fideszt, holott biztos tudja, hogy a legelszántabb liberális közgazdászok éppen ott találhatók.

Összességében a koalíciót nem fenyegeti közvetlenül sem szétesés, sem drámai átrendeződés. Egyetlen bizonytalan pontja a koalíciót alkotó pártok belső viszonyainak alakulása. De bármi is történjék, és bármi is jöjjön utánuk, azt már soha nem fogják koalíciónak nevezni.

• Beszélő