–rs [Révész Sándor]: Üzenet a lovaknak,

akiket úgy teremtett az Isten, hogy szeressék a kockacukrot, utálják a korbácsot, és mindezeken túl egyéb szempontjaik is legyenek:

„Milyen nyomorban vergődtem, és te mennyire rajta voltál, hogy érezzem ezt a nyomorúságomat azon a napon, midőn beszédre készülődtem a császár dicséretére. Sok hazugságot szőttem a beszédbe, hadd tapsoljanak nekem, hazugnak, a mindent tudók. Ilyen gondok között tépelődött, és sorvasztó ötletek tüzében égett a lelkem. Milánó egyik utcasorára tértem és ott egy szegény koldust láttam.

• Tovább