Skip to main content

–t [Tölgyessy Péter]

–t [Tölgyessy Péter]: Még egy politikai helyzetelemzés

Szabadmadár-gyülekező – Szombathely


A társadalom legkülönbözőbb területeiről érkező kihívások sokaságára a kormány az elmúlt hat hónapban nem tudott választ adni. A követeléslisták – bármennyire is indokoltnak látszanak önmagukban – összességükben aligha kielégíthetők. Az új hatalom súlyos örökségéhez tartozik az újraelosztó állami szerep, s így minden igény a közhatalommal szemben fogalmazódik meg. A szabad választások nyomán létrejött, elvileg legitim kormány eljátszotta azt a lehetőséget, hogy a követeléslisták közötti hiteles közvetítőként lépjen fel. De e kudarcban osztozott valamennyi politikai tényező.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon