Skip to main content

Aleksander Smolar

Aleksander Smolar: Két év, két évforduló


Kis Jánosnak

1980-ban Lengyelországban hatalmas, tízmilliós mozgalom jött létre. Békés, céljait „önkorlátozó” módon meghatározó mozgalom volt ez, és ugyanakkor valóságos népfelkelés a függetlenségért, szabadságért, demokráciáért és a dolgozó lakosság jogaiért. A Szolidaritás mozgalom születésének huszadik évfordulóját látványos ünnepségsorozat kísérte 2000 nyarán. Az ünnepségek immár véget értek. Eljött a számvetés ideje.

Feltűnő a különbség az idei évforduló és az egy évvel korábbi, az 1989-es forradalom tízéves évfordulója között.




Aleksander Smolar: Kormányon a radikálisok

A rendszerváltástól a kulturális forradalomig

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon