Skip to main content

[Bán Zoltán András]

[Bán Zoltán András]: Amerikai Narancs

Könyv


Ez itt egy régi-új könyv. Merthogy egyszer már megjelent 1970-ben. De hát az rég volt, és egy más világ. Most már inkább van fogalmunk mindarról, amiről akkoriban e könyvben olvashattunk. Most már a ráismerés öröme (vagy inkább keserűsége) is megadatik, már tudjuk, nem is olyan képtelenség a kandírozott mandarinzselészínű áramvonal, sőt.

Na de miről is tudósít a szerző? Amerikáról, amiről többet megtudhatunk (hírt, tényt, újságot) az ő írásaiból, mint az utóbbi tíz évben magyarra fordított amerikai regényekből együttesen.


[Bán Zoltán András]: Határ, 1994. február

Folyóirat


Régen nem esett szó erről a folyóiratról – érdemtelenül, íme az új évfolyam első száma, a megújulás valóban teljes, a szerkesztőségnek mellbevágóan gazdag anyagot sikerült összehozni. Talán túl sok is a jóból, már-már fullasztó. És persze félő, hogy a folytatás elmarad. De azért reménykedjünk.

Természetesen Petri versét olvastam el elsőként (Antropozófia); ismét a karcos, reszelős, keserű hang, a kiábrándult bohóckodás.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon