Skip to main content

Amerikai Narancs

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Könyv


Ez itt egy régi-új könyv. Merthogy egyszer már megjelent 1970-ben. De hát az rég volt, és egy más világ. Most már inkább van fogalmunk mindarról, amiről akkoriban e könyvben olvashattunk. Most már a ráismerés öröme (vagy inkább keserűsége) is megadatik, már tudjuk, nem is olyan képtelenség a kandírozott mandarinzselészínű áramvonal, sőt.

Na de miről is tudósít a szerző? Amerikáról, amiről többet megtudhatunk (hírt, tényt, újságot) az ő írásaiból, mint az utóbbi tíz évben magyarra fordított amerikai regényekből együttesen. „Tom Wolfe híreiből (…), mint a jó irodalomból, akár lelkiismeret-furdalások közben is, önismeretet tanulunk. S a legszebb nyugvópont arra eszmélni, hogy részletsorolása amerikai költészet, akár Whitman és Sandburg végtelen leltárversei.

Tom Wolfe veszi észre, hogy a kamasz-félvilág divataiban, a bálványozott lemezlovasok dadogásában, a festett áramvonalban a funkció a forma. Viszont a státusküzdelem sem a funkció körül zajlik, és a felnőtt autógyárak Mondrian-négyszöge ugyanúgy funkciótól elszakított formakérdés, mint a kamaszok mandarinzselészínű áramvonala, a kis Alexander és Lady Bird a Modern Museum of Art megnyitóján nem beszélnek összefüggőbben, mint a marihuánát próbálgató Rugó-Bugó-Dugó.

Wolfe véleményét hiába kérdezzük. Félreáll a felvázolt kép elől. Nem oszt igazságot, csak tudósít.” (Bartos Tibor – aki a könyv fordítója is.)








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon