Skip to main content

Batár Attila

Batár Attila: A „kockajátékos”

Az Ybl-díjas Nagy Bálint köszöntése


Nagy Bálintot több mint egy évtizeddel ezelőtt, New Yorkban ismertem meg. Amerikai tanulmányútra s New York-i barátai számára tervezett épület kivitelezésére készült. Az épület, vagy ahogy ők nevezték, a „barn” – az Egyesült Államokban meghonosodott vöröses színű fából készült istálló-magtár –, tulajdonképpen barkácsolóműhely volt. Bálint terve, a négyzet és az átlós motívum végtelen variációja, egyszerre volt játékos és ravasz matematikai kompozíció.

Meglepetés ért, amikor megtudtam, hogy kivitelezésen az ő esetében a tervező saját, kétkezi munkáját kell érteni.


Batár Attila: Budapest távlati koncepciója

Hozzászólás a főváros programjához


A főváros nemrég megjelent programja nehéz feladattal került szembe: a pontos diagnózison túl Budapest sürgető tennivalóit kellett beleágyazni a város átfogó távlati tervébe. A tervezet erénye, hogy egyaránt mentes a hamis illúzióktól és a toldozó-foldozó megoldásoktól. A realitásokból kiindulva vázolja fel a jövő tervét, a jelen nyomasztó tényeit figyelembe véve.

A program tanulmányozása három területen késztet kérdések felvetésére. Az első egy demográfiai kérdés: milyen mértékű népességnövekedéssel” kell számolnunk a következő évtizedekben?


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon