Skip to main content

Bill Lomax

Bill Lomax: Kádár János utolsó átka


Ha Kádárnak lett volna humorérzéke, ma éjjel jót mulatott volna sírjában. Az őt eltávolító, s az általa oly sokáig védett pártállamot lebontó reformkommunistákat a magyar nép kerek perec elutasította azon a szabad választáson, melynek lehetőségét ők teremtették meg számára. A korábbi demokratikus ellenzék abba a nem túl irigylésre méltó helyzetbe került, hogy vagy ismét ellenzékbe megy, vagy részt vesz egy nagykoalícióban, s olyan kompromisszumokra kényszerül, amilyenekre az előző rezsimben nem volt hajlandó.

Bill Lomax: Utolsó látogatásom Magyarországon


1982-ben néhány nappal karácsony után felszálltam a Wiener Walzerre Bécsben, hogy Pesten tölthessem a szilvesztert, amit gyakran tettem akkoriban. Miután sokszor tapasztaltam, hogy a vámosok és a határőrök jóval szigorúbbak a magyar utasokkal, olyan kocsiba szálltam, amelyet egy budapesti eszperantó konferenciára tartó nemzetközi társaság töltött meg. Egy karikatúraszerű angol, egy Herbert nevű kereskedő mellett találtam helyet. Először utazott kommunista országba, és nagyon izgult. Több forint volt nála a megengedettnél, s a pénzt a fülkében akarta elrejtem.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon