Skip to main content

Borszéki Zsuzsa

Borszéki Zsuzsa: Lánc, lánc, hotellánc…


A magyar befektetési piac legvonzóbb területe – túlzás nélkül – a szállodaprivatizáció. Nem véletlen, hogy az Első privatizációs programban meghirdetett 20 vállalat között rögtön ott szerepelt a három nagy szállodavállalat is, hiszen az ÁVÜ ezek eladását egyszerűnek gondolta, az akciótól jelentős bevételt, gyors és átütő sikert remélt. Nem így történt. Egy külföldi befektetőknek tartott konferencián egy magyar származású amerikai hoteltulajdonos a bürokráciát tette felelőssé a privatizáció elhúzódásáért. Oktalanság lenne tagadni a bürokrácia jelentőségét. Az okok mégis mélyebbek.

Borszéki Zsuzsa: Bukfenc az importszabályozásban


Tavaly még sokkal több készárut vittünk a nyugati piacokra, mint amennyit onnan importáltunk. Idénre a konvertibilis fogyasztásicikk-külkereskedelem pozitív egyenlege azonban elolvadt és jócskán negatívumba váltott, mert az import a tavalyihoz mérten megduplázódott. Egyesek már meg is húzták a vészharangot. Sőt felvetődött a gyanú is, hogy a kereskedelmi irányítás politikai megfontolásokból „hagyta elfutni az importot”, hogy ezzel is bebizonyítsa: az export támogatása nélkül nincs kereskedelmi aktívum.

Akár így volt, akár nem, a fogyasztásicikk-import valójában nem szabadult el.


Borszéki Zsuzsa: Nekünk Expo kell!

Világkiállítás


„A látni vágyó napba nem tekint.”


Lassan elül az aggodalom, megszokjuk a Világkiállítás gondolatát. A vita alig lángolt fel, máris újabb izgalmak jöttek, és Közép-Kelet-Európa politikai arculatának történelmi átfestése mellett kit érdekelnek a magyarországi Világkiállítás gazdasági kockázatai?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon