Skip to main content

Bruszt László

Bruszt László: A piac és az állam


Közép- és Kelet-Európa tízéves gazdasági reformkísérleteinek az az egyik legfontosabb tanulsága, hogy működőképes piacgazdaságot csak hatékony és kiegyensúlyozott állam tud létrehozni és működtetni. A másik fontos tanulság az, hogy az ilyen állam hiánycikk a régióban.

Az alábbi írás fő tétele az, hogy a piacgazdaság építése mindenekelőtt államépítés.


Bruszt László: Egy szellemdús vita befejezése


Körösényi Andrásnak van humorérzéke. Legalábbis erről tanúskodik recenziójáról írt kritikámról írt kritikája. Recenziójával kapcsolatos tartalmi kifogásaim egyikére sem válaszol, ezzel szemben megállapítja, hogy nem olvastam Szalai könyveit, csak az ő állításait igazolom, mindezt keserves manipulációkon keresztül, s végül is azt bizonyítom be, amit ő már sejtetett recenziójában: Szalai Erzsébet elitszociológus a századvég nagy mesemondója.

Bruszt László: Disputa a tudományosságról meg a publicisztikáról


Körösényi András Tudomány vagy publicisztika? című bírálatában (Beszélő, 1998. januári szám), melyben a hűvös tárgyilagosságot és a szaktudományos objektivitásra törekvést kéri számon Szalai Erzsébet társadalomkutatón, a következő fontosabb megállapításokat találhatjuk:

A. Szalai a rendszer frusztrált kritikusává vált.

B. A bírált szerző identitásválságban szenved.

C. Elitszociológiai írásai semmilyen szempontból nem tekinthetők tudományos igényű munkáknak.

D.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon