Claude Simon: Stockholmi beszéd

Most öregember vagyok, és mint sokaké a mi vén Európánkban, az én életem első része is meglehetősen mozgalmas volt: tanúja voltam egy forradalomnak, háborúztam különlegesen gyilkos körülmények között (olyan ezredhez tartoztam, amelyet a tábornokok hideg fővel már előre föláldoztak, és amelyből egy hét alatt gyakorlatilag semmi sem maradt), fogságba estem, megismertem az éhséget, a rendkívül kimerítő fizikai munkát, megszöktem, súlyosan megbetegedtem, többször kellett farkasszemet néznem az erőszakos vagy természetes halállal, a legkülönfélébb emberekkel kerültem érintkezésbe, papokkal, te

• Tovább