Skip to main content

(Csépányi Gabriella–Dr. Pollák Jenő–Haász Zsóka)

(Csépányi Gabriella–Dr. Pollák Jenő–Haász Zsóka), révész, solt: [Olvasói levél és szerkesztőségi válasz]

A politikai perverzió kísértése (Beszélő, 1994. november 10.)


A kísértés perverzitása


Hogy ezzel kezdjük: a Beszélő ezúttal a múlt híreit írta meg. Majdnem. Mire az újság a standokra került, mindhárom „önjelölt roma” visszavonta jelölését.

Ne tagadjuk, elsősorban a Beszélő egyik szerkesztőjének erőteljes és a magyar nyelv ízesebb kifejezéseit sem nélkülöző követelésére. Nem sértődtünk meg, joga volt hozzá. Mindenekelőtt azért, mert amit mi az emberi és állampolgári jogokról tudunk, nagy részben tőle tanultuk. Tisztessége, embersége mérce számunkra.



Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon