(Csépányi Gabriella–Dr. Pollák Jenő–Haász Zsóka), révész, solt

Nyomtatóbarát változat

A kísértés perverzitása


Hogy ezzel kezdjük: a Beszélő ezúttal a múlt híreit írta meg. Majdnem. Mire az újság a standokra került, mindhárom „önjelölt roma” visszavonta jelölését.

Ne tagadjuk, elsősorban a Beszélő egyik szerkesztőjének erőteljes és a magyar nyelv ízesebb kifejezéseit sem nélkülöző követelésére. Nem sértődtünk meg, joga volt hozzá. Mindenekelőtt azért, mert amit mi az emberi és állampolgári jogokról tudunk, nagy részben tőle tanultuk. Tisztessége, embersége mérce számunkra. Legyőzettünk tehát, de meggyőzve nem vagyunk.

Fontos néha a szórend. Azt írjátok, nacionalistának éppen nem vagyunk nevezhetők. Helyesen: éppen nacionalistának nem vagyunk nevezhetők. Amitől persze még jó magyar embernek tartjuk magunkat. Meg másokat. Hogy ki tartozik még ebbe a kategóriába, arra persze vannak kritériumok. De a bőrszín nem tartozik ezek közé.

Ízlés és társadalmi elfogadottság kérdése, ki mit tekint perverziónak. Mi azonban azt, hogy felvállaltuk a romák érdekeit, nem tekintjük annak. Mert komolyan gondoltuk. És nem helyettük akarjuk kitalálni, mi kell nekik, hanem velük. Hármunk közül ketten alapító tagjai a Phralipénak. Melyre valamivel több mint öt éve bizonyos Révész Sándor hívta fel a figyelmünket. Mármost Sanyi perverz, vagy cigány? Vagy az a baj, hogy hallgattunk rá?

A Beszélő szerkesztői is tudják, mindhármunknak múltja van, legfeljebb nem felejtjük el, mint a váratlanul jó házasságot kötő úrinő. Egyikünk főállásban szociális munkás, e téren megszokottnak mondható vonzóan magas fizetésért, míg az önkormányzatban a változatosság kedvéért szociális munkával foglalkozik, egyik oldalról tiszteletet, másik oldalról némi sajnálkozást kiváltva.

Egy ember az oktatási bizottság elnöke. Aki négy éven át dolgozta ki – többek között – a roma népességnek szóló oktatási programokat. Ha ma egy kicsit magasabb a nyolc általánost elvégző romák száma, mint négy évvel ezelőtt, az érdemből oroszlánrész az övé.

A főváros SZDSZ-es képviselője (decemberig az) a kisebbségi-, emberi jogi és vallásügyi bizottság tagjaként tette meg azt a keveset, amit lehetett. Meg öt éve tart hetenként egy délután ingyenes jogi tanácsadást, leggyakrabban romáknak.

Úgy véltük, kandidálásunk a roma kisebbségi listára (az ötlet nem a miénk volt) logikus folytatása eddigi tevékenységünknek. Azt gondoltuk, előny az is, hogy nem kötnek bennünket családi vagy csoportkötődések, elfogulatlanok vágunk. Hittünk abban, hogy azok a romák, akikkel és akikért dolgozunk, hasznát veszik képzettségünknek. Vagy bővelkedünk virtigli barna bőrű értelmiségiekben? Ha igen, hol rejtőztek eddig? És most előjőve, megtöltik a kisebbségi listákat?

Végül aligha engedünk a „csábításnak”, ha nem érezzük, hogy a romák, akikkel nap mint nap együtt vagyunk, elfogadnak bennünket. Ők igen.

Ami a pártpolitikát illeti, egyikünk sem gondolta, hogy a Kisebbségi Önkormányzatban, ha bekerülünk, valamely párt, akár az SZDSZ kizárólagos érdekeit képviseljük. Illetve csak annyiban, amennyiben a roma népesség felemelkedése, roma identitása és ilyenként való integrálódása a társadalomba az SZDSZ (és minden párt) elemi érdeke. Más kérdés a „nagy” önkormányzat. Ott valóban indítunk roma jelöltet most is. De ez esetleges. A jelölés nem etnikai alapon történt. Hál’ Istennek. Vagy meg kellett volna – ahogy írjátok – tartóztatni magunkat? Miért? És milyen alapon?

Nos, nem vagyunk immár rajta a listán. Vannak rajt elegen így is. Okosak és buták, népükért tenni kívánók és sunyi szándékúak. Mindegy, szó nem érheti immár a ház elejét. A tisztaság követelményeinek elég tétetett. Faji alapon.

Szomorúak vagyunk, mert éppen azok nem értettek meg, akiket barátainknak tudunk, és akiknek méltányolnia kéne azt, ami részünkről több volt, mint gesztus. A tenni akarás kényszere.

Ami persze nem lista kérdése.

Csépányi Gabriella

Dr. Pollák Jenő

Haász Zsóka

Kedves aláírók!

Nem arról van szó, hogy akiket barátaitoknak tudtok, azok nem értenek meg Benneteket. Csupán nem értünk egyet veletek. Szerintünk sem baj, ha egy kisebbség szervezeteiben, mozgalmaiban és önkormányzataiban részt vesznek elkötelezett emberek, akik nem tagjai az illető kisebbségnek. Sőt. Az sem baj, ha a roma kisebbségi listákra gádzsók is föliratkoznak. Sőt. A baj az, ha nem néznek a hátuk mögé, s nem mérik fel, hogy indulásukkal veszélyeztetik-e a kisebbségi önkormányzat legitimitását vagy sem. A kisebbségi választásokon nem lehet garantálni azt, hogy a jelölteket valóban a kisebbség választja meg. Ezért csak az vállalhatja felelős polgárként a jelöltséget, akit a terület jelentős kisebbségi szervezetei erre fölkérnek, és akik nem a kisebbségtől független, nagy politikai erő ismert képviselői. Akikről tehát elképzelhető, hogy pártjuk a kisebbségtől függetlenül besegíti őket a kisebbségi önkormányzatba. Ráadásul akár okkal, akár ok nélkül, de nincsenek jó viszonyban a választásokat kezdeményező roma szervezettel és a kerület roma szószólójával. Szerintünk jobb így.

Üdvözlettel:

Révész–Solt

• Visszabeszélő