Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Beszélő szerkesztőségének nyílt levele Kónya Imréhez (Beszélő, 1994. október 13.)


Tisztelt Szerkesztőség!

Szolidaritási számukban – és éppen abban – egy nekem címzett levél közzétételét tartották szükségesnek. Érdeklődnek, hogy milyen célra kívánom fordítani azt az összeget, amelynek megfizetésére a bíróság kártérítés címén kötelezte Önöket. A levelet – elmulasztván közölni a megjelentetés szándékát – október 11-én faxolták át nekem, tehát olyan időpontban, amikor a 13-án megjelenő szám már valószínűleg ki volt nyomtatva. Az a szám, amelyben a Beszélő anyagi ellehetetlenülése következtében történő megszűnését jelentették be…

Mindebből azt hiszem joggal következtetek arra, hogy a levéllel nem az volt a céljuk, hogy informálódjanak és olvasóikat informálják, mégis válaszolok: a Beszélő olvasói iránti tiszteletből és az ő tájékoztatásuk érdekében.

Mindenekelőtt biztosíthatom Önöket, őszintén örülök annak, hogy a lap mégis életben marad. Magam is úgy vélem, hogy a Beszélő, ha nem is „alapintézménye” az új magyar demokráciának – miként azt TGM és Radnóti Sándor éppen a szolidaritási számban írják –, de kétségkívül olyan műhely, amely annak idején hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon meginduljon egy demokratikus jogállam és egy polgári társadalom kiépülése, mint ahogy más szervezeteknek is megvolt ebben a maguk szerepe.

Éppen ezért érzem különösen visszatetszőnek, amikor azok próbálják egymást alpári módon befeketíteni, akik ebben a korábbi időszakban azonos oldalon álltak. Ha a hajdani állampárthoz közel álló valamely orgánumban jelenik meg nevem mellett egy horogkereszt, talán kevésbé érzékenyen reagáltam volna. Amikor pedig ügyvédem felszólító levelére válaszolva az akkori főszerkesztő – akivel személy szerint is munkakapcsolatban álltam ’88–89-ben – tíz forintot utalt át, mondván, hogy ennyire taksálja személyiségi jogaimat, nem hiszem, hogy más lehetőségem maradt volna, mint a perindítás.

Az ügyet egyébként a magam részéről befejezettnek tekintem, és nem látom akadályát a korrekt kapcsolatnak.

Ami a nyilvánosan föltett kérdést illeti: természetesen korábbi nyilatkozatom és ügyvédem levelében foglaltakkal összhangban a bíróság által megítélt kártérítést jótékonysági célra fordítom. Nagycsaládos, mozgássérült személy lakásproblémájának megoldását kívánom elősegíteni, mégpedig Pest megyei listán az Országgyűlésbe került képviselőként, egy a megyében élő rászoruló családnak fogok ily módon segíteni.

A Beszélőnek hosszú életet kíván, olvasóit tisztelettel üdvözli:
















Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon