Skip to main content

Cserna-Szabó András

Cserna-Szabó András: 15 †iszai naplovak

Beszélő hónapok


1-es napló

Nem tudok sírni.

Megyek éjjel az utcán, és próbálok. De már nem megy. Van bennem három korsó, még így sem.

Pedig régen nagyon tudtam. Nem azért, mert szomorú voltam, hanem azért, mert sírni jó. Hergeltem magam. Mondjuk az aradi vértanúkra gondoltam, ahogy baktattam hazafelé a szentesi sötétben, és már ömlött is a szememből a könny. Vagy egy disznóra, akit nyakon döfnek. Vagy magamra, ahogy az utolsó csikk kiesik az ujjaim közül, és döglötten terülök végig valami szomorú, konyhai linóleumon.






Cserna-Szabó András: Camping Byron Beach,

avagy merthogy minden irodalom, gondolja Pali bácsi


(1 meg nem írt regény)

Amennyire én tudom, Ficsku Pali bácsi Az elektronikus falu című regénye nem lett megírva. (S ha a továbbiakban hasonló nyelvi megoldottságú mondatokat írok, hát saját magamhoz sem fűzök sok reményt!) De hogy mi maradt ki ebből a meg nem írt regényből, hogy mi az, ami, ha elkészült volna a regény, akkor se került volna bele, azt nagyon pontosan tudjuk: tizenhárom írás, melyet Pali bácsi A videodisznók esete és más történetek cím alatt kötött bokrétába. E bokréta költője feltűnően ódzkodott a novelláskötet kifejezéstől.


Cserna-Szabó András: Ingyencirkusz


A fiatalember összegörnyedve ült az első, hajnali villamos egyik felhasított kárpitú ülésén, s egyszerre küzdött a pisálhatnékkal és a hányhatnékkal.

Kinézett a villamos ablakán. Neonreklámok sercegtek a magasban, szürke házak lengedeztek, néhány autó kóválygott a sötétben, borostás szobor bambult a folyó felé, az egyik ablakban hálósapkás öregúr tornázott, két foszforeszkáló ember havat sepert a járdán, népviseletbe öltözött lány fonott kosárban virágcsokrokat vitt, messziről játékautomata ciripelt, egy nő szemetesvödörrel sétált, fején hajcsavarók.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon