Skip to main content

Csizmadia Ervin

Csizmadia Ervin: Legyőzhető-e a koalíció?


Az elmúlt közel két évben szinte refrénszerűén tér vissza a kérdés az ellenzéki pártok, illetve közvélemény körében: vajon föl tud-e mutatni az ellenzék olyan gazdasági és politikai alternatívát, amellyel a soron következő választásokon esélye lehet a többségre jutásra? Vajon megverhető-e az a kormánykoalíció, amelynek fölolvadásáról, belső inkoherenciájáról cikkezni az elmúlt időszak egyik slágertémája volt?

Csizmadia Ervin: Van-e ellenzéki alternatíva?


Legelőször is talán azt lenne érdemes tisztáznunk, hogy miért éppen most került előtérbe az ellenzék problematikája, azon belül is két ellenzéki párt esetleges szorosabb együttműködésének az ügye. Miért nem volt ez lehetséges mondjuk fel évvel ezelőtt? Nem hinném, hogy elégséges indok az MSZP utódpártisága, amely persze fél évvel ezelőtt kétségkívül erőteljesebben manifesztálódott még, mint mostanában.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon