Skip to main content

(Csokits János)

(Csokits János), Bán Zoltán András: [Olvasói hozzászólás és szerkesztőségi válasz]

Bán Zoltán András: Egy félbarátság regénye (Beszélő, 1993. január 30.)


Kritikus vagy skalpvadász?

Bán Zoltán András Pilinszky Nyugaton című könyvemmel foglalkozik, amelyben a költő 32 levelét adtam közre. Nem szokásom bírálatokra válaszolni, most teszem először, de a recenzió olyan gyanúsításokat tartalmaz, amelyekre felelnem kell, ha nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy hallgatásom beleegyezés. Megragadom az alkalmat, hogy a recenzens néhány téves állítását is helyreigazítsam.

Bán az invektívák és gúnyiratok klasszikus elvét alkalmazza: merészen kell rágalmazni, valami mindig ott ragad.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon