I. Napóleon mint a totális politika előképe
Az alábbiakban mindenekelőtt a politikai kalandorság természetének, s az általa okozott görcsös félelmi helyzetnek és feloldásának értelmezését olvashatjuk Bibó István eddig publikálatlan kézirataiban.
Milyen kapcsolat van a személyes és a politikai szabadság között? Szemben állnak egymással, egyik a cél, másik pedig annak eszköze, vagy mindegyik érték a maga szférájában? Tanulmányomban négy, egymástól különböző értelmezést fogok bemutatni, értelmezni, kontextusba helyezni és összehasonlítani egymással: Isaiah Berlinét, Hannah Arendtét, Bibó Istvánét és Kis Jánosét. Arra keresem a választ, hogy hogyan értelmezték a két szabadságfogalmat, azok egymáshoz való viszonyát, milyen politikai értékekkel kapcsolták össze őket, és miben látták a politikai közösség megalkotásának folyamatát.
Előadásomban arra keresem a választ, hogy milyen jellegűek voltak és hogyan kapcsolódtak egymáshoz három történelmi elbeszélésbe ágyazott kollektív identitásprogram nemzetfogalmai. Mindhárom konstrukció a nemzeti alkat-diskurzus etnokulturális beszédmódjának a sajátosságait viselte magán, kettő annak paradigmatikus része és alakítója volt, a harmadik pedig a diskurzus lezárójának tekinthető.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét