Skip to main content

Diósi Ágnes

Diósi Ágnes: Vér szerintiek

 
Azokat a szülőket nevezi így a gyermekvédelem, akiknek a gyerekei nevelőszülőknél nevelkednek. Vannak szülők, akik valami miatt alkalmatlanok a nevelésre. Vannak ilyenek a konszolidált, jómódú rétegekben is, de úgy tűnik, ők ezt megengedhetik maguknak. Mint ahogy az alkoholizmus, a drogfogyasztás is csak a peremhelyzetűek esetében kerül a társadalom látókörébe, a szülői alkalmatlanság is meghatározott társadalmi réteg jellemzőjeként ismeretes. S noha a probléma semmiképp sem etnikumfüggő, napjainkban leggyakrabban a cigánysággal kapcsolatban merül fel.

Diósi Ágnes: Választás Nyírmihálydiban


Szabó András helyi ácsmester és vállalkozó, amatőr helytörténész és magánmúzeum-tulajdonos közlése szerint a cigányok 1743-ban jelentek meg a faluban, mindössze 3 fő; fúrókészítők voltak, báró Barkóczy hozta őket. Nyilván szükség volt a munkájukra. A vályogvetők később jöttek, bevonták őket az építkezésekbe. Köztük egy Jani nevű cigány találmánya volt a János-féle tégla. Úgy készült, hogy a vályog közé nem raktak töreket, szárazon kivetették, csutkaszárak közé boglyába rakták és kiégették.

Ahol építkeztek, ott volt a vályoggödör, oda települtek.


Diósi Ágnes: A hatnapos háború és a magyar zsidók


1989-ben fogtam hozzá Magyarországon és Izraelben azoknak az interjúknak a készítéséhez, amelyek anyagából 1997-re Várj, madár… című könyvem megszületett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon