Skip to main content

Dr. Avihu Ronén

Dr. Avihu Ronén: Harc az életért

Karsai László: Lőni vagy túlélni című cikkéről (Beszélő, 1999. július–augusztus)


Bevezető megjegyzés


E héten kaptam meg Karsai cikke fordítását, amely könyvem – Harc az életért – kritikáját tartalmazza. Bevallom, haboztam – reagáljak-e a kritikára, mivel csak eléggé korlátozottan felelhetek könyvem magyar fordításáért. Ugyanakkor úgy tűnik, Karsai kritikája azzal próbálkozik, hogy bevonjon engem olyan vitákba, amelyekkel nem foglalkoztam, és amelyek nem is érdekelnek különösebben. Mégis, nem akarok és nem tudok kibújni az alól, hogy ne foglalkozzam néhány, a könyvre vonatkozó kérdéssel és a benne felhozott problematikával.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon