Skip to main content

Ébli Gábor

Ébli Gábor: Ellenkultúrából mítosz?

Szamizdat – alternatív kultúrák Közép- és Kelet-Európában 1959–89, Millenáris Park, 2004. május 2-ig


A szamizdat a máskéntgondolkodás sokszínű szigetvilága volt régiónk országaiban a szovjet típusú berendezkedés idején, hangzott el a kiállítás nem kevesebb, mint öt – fellengzősségtől sem mentes – beszédet felvonultató megnyitóján. Félő azonban, hogy a jelen bemutatás nyomán a történeti tudatban sem marad meg szigetszerű jelenségnél többként.

Holott a kiállítás helyes felismerésből indul ki: a hajdani ellenkultúra a régi rezsimek bukásával talaját vesztette, míg az új politikai elitek mindmáig kevéssé érdekeltek széles körű megismertetésében, értékké emelésében.


Ébli Gábor: Budapest: műgyűjtők városa

A közelmúltban rendezett nagy kiállítások sora (Monet és barátai, Mednyánszky, Miró, Giacometti, Négyszáz év francia festészete) jelzi, az országos és a fővárosi kultúrpolitika felismerte a képzőművészet és a közgyűjtemények jelentőségét Budapest arculatának formálásában. A mega-tárlatok nemzetközi divatjának valós értékeiről és árnyoldalairól lehet és kell is vitatkozni, de tény: amint más nagyvárosok, úgy Budapest kulturális gazdagságának hazai és nemzetközi megítélésében is nagy szerepet játszanak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon