Skip to main content

Fábián Attila

Fábián Attila, Kőszeg Ferenc, Tóth Balázs: Levélváltás a magyarok és romák viszonyáról, 2011. április–május

Az alábbiakban négy levelet olvashatnak. Az első levelet Fábián Attila címezte a Magyar Helsinki Bizottságnak és más jogvédő szervezeteknek, melyre Tóth Balázs, a bizottság munkatársa igyekezett röviden válaszolni. Fábián Attila azonban újabb levélben sorolta részletes kifogásait, szerinte Tóth Balázs miért és hogyan kerülte meg a választ az általa fölvetett kérdésekre. Erre a levélre Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság alapító elnöke válaszolt részletesen. A leveleket, amelyeket eredetileg nem a nyilvánosságnak szántak, az érintettek engedélyével és változtatás nélkül közöljük.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon