Az önpusztítás mint műalkotás, akart és nem akart kudarc és diadal, Péter – az élet, az élhetés, amint utópiává távolodik tőled, s amit ezért, tudva és nem tudva, fokozatosan leépítettél, mint hamis látszatot.
Festőnek lenni, ez távolról sem a festést jelentette neked. Hamar el is dobtad az ecsetet, a képcsinálás más, mesteremberhez méltóbb, számodra mellébeszélésre alkalmatlanabb eszközei kedvéért.
„Hogy önmagunkkal békességben éljünk”
„Legjobb tudomásom szerint az emberek csordába vagy hordába verődése után az első szavuk ez volt: ember. Mintegy saját magukra használták jelzőként.
Az idegen általában az ellenség szinonimája volt. Azt hisszük, régen túljutottunk már ezen, ám úgy látszik, újra és újra szembe kell néznünk ezzel a szemlélettel.
– Már 1965-ben vagy ’66-ban végeztem az addigi munkáimmal a Kálvin téri erkélyünkön. Meguntam, elég volt. Elégettem őket, és amikor ezen túlvoltam, akkor úgy gondoltam, hogy nekem- valami egészen mást kellene csinálnom.
– Eltűnt az ecset és a festék…
– Egy festőbarátomnál láttam egy spaklit. Megtetszett nekem, vettem is egyet, és azóta nem használok ecsetet.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 51 hét
10 év 24 hét
10 év 28 hét
10 év 28 hét
10 év 30 hét
10 év 30 hét
10 év 30 hét
10 év 32 hét
10 év 33 hét
10 év 33 hét