Skip to main content

Gábor Miklós

Gábor Miklós: Napló, 1990


1990. január 8., hétfő

Szombat-vasárnap életem egyik legsikeresebb és legkedvesebb premierje (Eörsi Pista: Az interjú, Lukács György szerepe, Játékszín, rendező Babarczy, partnerek: Koltai Robi, Básti Juli, Egri Kati, Törőcsik, no meg maga a színház, a Játékszín és Berényi Gábor). Hosszú idő után mintha ismét barátok közt, intelligens emberek közt lennék, akik ráadásul szeretnek és elfogadnak. A premieren Hirtling Pistáék, no meg Trokán Péter (igazi kovboj, mintha Gary Cooper játszaná, olyan ő).


Gábor Miklós: Napló – 1957

Első rész


jan. 2. Újra színpadra léptem, előttem az élet, mert van tehetségem. És íme, szervezetem dolgozott, egyetlen szót se mondok ki ugyanúgy, mint október előtt. Tolnay és Darvas ma is a forradalmár szemével nézi a világot. Ki lát jobban? Apolitikus művészet nyilván nincs. Világunk sötét, mint a harmincéves háború; korunk legjellemzőbb alakja Nicolaus Manuel zsoldosa, ez a bajuszos, szép férfiú; arany fogai közül szesz és emésztés odvas szagai.

Gábor Miklós: „A csoda bennük volt…”

Pártos Gézával beszélget Gábor Miklós


Nagyon félek ettől az interjútól.

Miért?

Mert a könyvtáram Izraelben van.

Az interjúhoz miért kell könyvtár?

Hogy belenézzek azokba a darabokba, amelyeket rendeztem, és amelyekben játszottál.

Majd ha beszélgetünk, eszedbe jut minden. Persze én most könnyű helyzetben vagyok, én csak kérdezlek téged, és te fogsz engem szórakoztatni, mesélsz nekem.

Azt tudom, hogy rendeztem a IV. HENRIK-et, a CATULLUS-t, a ROMEO-t, az OSZLOPOS SIMEON-t…

És a másik Sarkadi-darabot.














Gábor Miklós: Napló – 1957

Második rész


ápr. 17. – Ha választanom kellene élet és halál közt, azt hiszem, a halált választanám – mondja Szendrő Jóska. Saskiá-nak mondja, nem nekem. Azok közé tartozik, akik, ha hármasban vagyunk, mindig Saskiához beszélnek. Ha Saskia nincs, sose ülnénk egy asztalhoz. Mintha társadalmi különbség lenne köztünk. Ki nem állhat, azt hiszem. És ha együtt vagyunk, valahogy elválaszt Saskiától, mintha ők ketten egy fajta lennének, és én nem tartoznék hozzájuk.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon