Skip to main content

Generalisszimusz [Tamás Gáspár Miklós]

Generalisszimusz [Tamás Gáspár Miklós]: ’Sidókrul


Föl lettünk itten szólítva, hogy foglaljunk, ugye, állást. Kőbányai János, a legjobb (olykor kitűnő) zsidó lap, a Múlt és Jövő főszerkesztője munkatársunkat nyílt levelezőlapon – nem idézzük, mert babonás rettegéssel tiszteljük Kőbányai személyiségi jogait, és ösmerjük a személyiséget, akinek jogai ezek – intette, hogy mondja már meg az őszintét: MUCSA-e az, hogy ő (vö. az ÉS 1996.

Generalisszimusz [Tamás Gáspár Miklós]: Kaderwelsch oder Parteichinesisch?

Ein Beitrag zur Auslegung der Langue de bois in der Nachfolgetagblätter der Posttotalitären Epoche


Népszabadság, 54. évf, 271. sz., 1996. november 20., szerda, p. 24, kultúr(!)rovat, Lajos Sándor (álnév?) az Új Színház Hamlet-produkciójáról, „kezdő anyag”, balra fönt.

Szerző először is nonkonform, mert (1) abban a hiszemben él, hogy az újkori klasszika cikizése még lázadó tett (holott az ellenkezője lázadóbb, olyannyira, hogy már nem is érdemes), és (2) azért, mert nem tudja, hogy a sekszpír-cikizésnek is van saját hagyománya (Tolsztoj, pl.), amit túl kell dobni, ha már rászánja magát a slapaj skribler.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon