Skip to main content

Gergely István

Gergely István: Díjazott dekoráció

Egy remény programja – egy program reményei az Iparművészeti Főiskolán


Elgondolkodtató, hogy

– amikor kulturális életünk ilyen aggasztóan beszűkült;

– amikor korántsem a művészet, az esztétikum kérdései, hanem a puszta anyagi létezés személyes és társadalmi méretű súlyos gondjai sokasodnak;

– amikor a mi szűkebb szakmai közéletünk az egzisztenciális tanácstalanságtól az értékrendek bizonytalanságáig ezernyi súly alatt gyötrődik;

– amikor ez a szakmai közösség még nem is igényli igazán az elmúlt évtizedekkel való szembenézést;

– amikor a környezetkultúránkért felelős szakmai intézmények, testületek működésének és a










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon