Skip to main content

Győrffy Miklós

Győrffy Miklós: Búcsú a padsoroktól


Győrffy Miklós: Szeretném mindhármótoktól megkérdezni, hogy voltaképpen miért hagytok föl a közvetlen politizálással, miért nem vállalkoztok arra, hogy a következő ciklusban országgyűlési képviselők legyetek?

Tamás Gáspár Miklós: Én két esztendeje határoztam el, hogy nem fogok indulni a ’94.


Győrffy Miklós: „Ha nincs önkormányzat, szétszabdalják a társadalombiztosítást”

Szakszervezeti kerekasztal
Beszélő Klub


– A társadalom nagyon kevéssé tájékozott a társadalombiztosítási önkormányzati választásról. Hogy ki felelős ezért, nem tudom, de azt hiszem, a felelősség megoszlik a sajtó és a szakszervezetek között; sajnos nem sikerült arra kondicionálni a társadalmat, hogy mohó érdeklődéssel várja a választást. Mindenesetre, ha a választást siker koronázza, az önkormányzatokra lesz bízva a társadalombiztosítás. De miért lesz akkor jobb kezekben, mint most?

Nagy Sándor: A társadalombiztosítási alapok jelenleg a kormány és persze a parlament kezében vannak.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon