Skip to main content

(H) [Harmat Pál]

(H) [Harmat Pál]: Az 1944-es háborús év – kiállítás Bécsben

Kiállítás


Ha rangsorolni lehet az emberi szenvedést, az 1944-es háborús év minden bizonnyal az értelmetlen háborús gyötrelmek tetőpontját jelentette. Sztálingrád és El Alamein után tudni lehetett, hogy Németország elvesztette a háborút. Hitler azonban nem volt Luddendorf – akinek, bármilyen ellenszenves figurája is az európai történelemnek, múlhatatlan érdeme, hogy 1918-ban megadta magát, holott körülbelül egy évig elhúzhatta volna még a harcokat. A Führer ha lehet, a korábbinál is nagyobb lendülettel folytatta az európai zsidóság kiirtását.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon