Skip to main content

Az 1944-es háborús év – kiállítás Bécsben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kiállítás


Ha rangsorolni lehet az emberi szenvedést, az 1944-es háborús év minden bizonnyal az értelmetlen háborús gyötrelmek tetőpontját jelentette. Sztálingrád és El Alamein után tudni lehetett, hogy Németország elvesztette a háborút. Hitler azonban nem volt Luddendorf – akinek, bármilyen ellenszenves figurája is az európai történelemnek, múlhatatlan érdeme, hogy 1918-ban megadta magát, holott körülbelül egy évig elhúzhatta volna még a harcokat. A Führer ha lehet, a korábbinál is nagyobb lendülettel folytatta az európai zsidóság kiirtását. Elgázosított zsidók, éhen halt hadifoglyok, kivégzett ellenállók, szétbombázott városok, elesett katonák, a keleti területekről menekülő német lakosság – így nézett ki Európa 1944-ben.

A bécsi Hadtörténeti Múzeum kiállítása – amely egy korábbi, 1943-as kiállítás folytatása – főleg német és osztrák szemszögből mutatja be az eseményeket. A látogató szemügyre veheti a fegyvereket a pisztolytól a Wehrmacht-terepjáróig és a harckocsiig, az egyenruhákat és a náci újságok végső győzelmet sugalló címlapjait, a katonai dokumentumokat és a zsidók által hordott sárga csillagokat, a hadműveleti térképeket és a szövetségesek röplapjait. Egy kis helyiségben pedig berendezték egy egykori légoltalmi pince mását.

A „képzőművészetet” Curt Stevert náciellenes objectja mellett korabeli rajzok, festmények és német plakátok képviselik. Az egyik rajz pontosan és szomorúan rögzíti a háborús szenvedéseket, a másikon pedig heroikusan harcoló vagy bajtársát a hátán cipelő szőke német katona látható. A plakátok a zsidók, a szövetségesek ellen uszítanak, a háztartási gázzal való takarékosságra intenek, vagy felhívják a figyelmet arra, hogy Az ellenség hallgatózik. Az egyik plakát a bécsi Hadimúzeum korabeli, 1944-es kiállítását hirdeti Szabadságharcunkból címmel a bécsi Arzenálba – ugyanoda, ahol a mostani kiállítás is megtekinthető.

A Walküre und der Totenwald. Das Kriegsajh 1944 (Walkür és a halottak erdeje – Az 1944-es háborús év) című kiállítás 1994. december 31-ig tekinthető meg a bécsi Heeresgeschiehtliches Museumban (Hadtörténeti Múzeum) az Arzenálban, a Déli pályaudvar (Südbahnhof) közelében. A kedvezmények nélküli belépődíj 40 schilling, a katalógus 100 schilling.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon