A közvélemény úgy ismeri a Nyilvánosság Klubot mint ellenzéki, a Sajtószabadság Klubot pedig mint kormánypárti tömörülést. Ebben valószínűleg van is igazság annak ellenére, hogy a Nyilvánosság Klub megalakulása óta – tehát 1988 januárja óta – ellenzéki és alapító tagjai közül ma többen is az 1991-ben alakult Sajtószabadság Klubban kormánypártiak, de még többen e klub tagjai közül 1988-ban is kormánypártiak voltak.
Hónapokkal ezelőtt levelet kaptam dr. Horváth Tibor egyetemi tanártól, a Halálbüntetést Ellenzők Ligájának elnökétől. A levélben azt kérdezte a közismert abolicionista, mi legyen a liga sorsa, miután az Alkotmánybíróság alkotmányt sértőnek ítélte a halálbüntetés alkalmazását. Válaszlevelemben azt ajánlottam, alakuljon át a liga az Emberi Életet Védelmezők Ligájává. Javaslatom indoka a meg létező, sokféle törvényes emberölési lehetőség volt. Ezek között az abortusz lehetőségeire is hivatkoztam.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
7 év 49 hét
10 év 23 hét
10 év 26 hét
10 év 26 hét
10 év 28 hét
10 év 28 hét
10 év 28 hét
10 év 30 hét
10 év 31 hét
10 év 31 hét