Skip to main content

Heindl Péter

Heindl Péter: KÖSZÖNTŐ

Havas Gábor – akit személyesen nagyon-nagyon nagyra becsülök, és a közelmúltban is nagyon sokat segítségünkre volt egy gilvánfai munkánkban – szerepének hangsúlyozása nagyon fontos most még azért is, mert az egyik legfontosabb feladat a közéletben, hogy kiemeljük: milyen iszonyatos baj volt az elmúlt negyedszázadban az, hogy a legszegényebbek, a leszakadtak reintegrációjával igazán komolyan nem törődött a politika, és Gábor volt az – meg még Solt Ottilia –, aki már az első parlamenti ciklusban képviselőként jelenítette meg ennek az ügynek az iszonyatos fontosságát.

Havas 70 – I. kötet >>>
Havas 70 – II. kötet>>>

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy nyomtatásban köszönthetem Havas Gábort 70. születésnapja alkalmából.

Heindl Péter: Az új oktatási törvény koncepciójának esélyegyenlőségi szempontú vizsgálatáról

Nemrégiben elolvastam és kijegyzeteltem a Hoffmann Rózsa vezette államtitkárság vitaanyagát a közoktatási törvény tervezetéről. Az alábbiakban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján vitára bocsátott anyagnak azokkal a részeivel foglalkozom, amelyek közvetlenül érintik az esélyegyenlőség megteremtésének kérdését a közoktatásban.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon