Hell István

Hell István: Egy interetnikai „elbeszélgetés”

(Mindenki azt hiszi, hogy igaza van)


A Fejér megyei Kálozon a polgárőrök azt hiszik, hogy igazuk van. Egy jól megtermett férfinak még a hangja is elcsuklik, amikor valaki megkérdőjelezi a helyi romák elleni csoportos fellépésük jogosságát. „Még a végén mi leszünk a bűnösök! – panaszolja őszinte felháborodással. – Pedig mindenki tudja, hogy kik a bűnözők. Milyen ember az, akinek nincs munkája, nincs földje, és mégis megél?”

Gláczer Miklós, a helyi – egyelőre nem hivatalos, nem bejegyzett – polgárőrség vezetője tyúklopásokat, garázda cselekményeket említ, amelyek felháborodást váltottak ki a községben.


Hell István: Játszd újra, komancs!

A két maszkulin


A kommandós ruhába öltözött közegeket egy falusi gázcseretelepre küldték – lesben állni. Ehelyett ők a székesfehérvári vasútállomásra mentek mínusz tíz-tizenöt fokos éjszakai fagyban, feltehetőleg melegedni. Ha azonban már ott voltak, az utcára kergették az ott tartózkodó „csöveseket”, többek között egy önhibájából balesetet szenvedett és műtét után lévő, családjavesztett kamionsofőrt, tucatnyi alkoholbeteg nyugdíjast, négy-öt (néhány száz forinttal „szabaduló”) frájert, kallódó lányokat stb.