Skip to main content

Hell István

Hell István: Egy interetnikai „elbeszélgetés”

(Mindenki azt hiszi, hogy igaza van)


A Fejér megyei Kálozon a polgárőrök azt hiszik, hogy igazuk van. Egy jól megtermett férfinak még a hangja is elcsuklik, amikor valaki megkérdőjelezi a helyi romák elleni csoportos fellépésük jogosságát. „Még a végén mi leszünk a bűnösök! – panaszolja őszinte felháborodással. – Pedig mindenki tudja, hogy kik a bűnözők. Milyen ember az, akinek nincs munkája, nincs földje, és mégis megél?”

Gláczer Miklós, a helyi – egyelőre nem hivatalos, nem bejegyzett – polgárőrség vezetője tyúklopásokat, garázda cselekményeket említ, amelyek felháborodást váltottak ki a községben.


Hell István: Játszd újra, komancs!

A két maszkulin


A kommandós ruhába öltözött közegeket egy falusi gázcseretelepre küldték – lesben állni. Ehelyett ők a székesfehérvári vasútállomásra mentek mínusz tíz-tizenöt fokos éjszakai fagyban, feltehetőleg melegedni. Ha azonban már ott voltak, az utcára kergették az ott tartózkodó „csöveseket”, többek között egy önhibájából balesetet szenvedett és műtét után lévő, családjavesztett kamionsofőrt, tucatnyi alkoholbeteg nyugdíjast, négy-öt (néhány száz forinttal „szabaduló”) frájert, kallódó lányokat stb.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon